Who cast that first fateful tomato that started the La Tomatina revolution? The reality is no one knows. Maybe it was an anti-Franco rebellion, or a carnival that got out of hand. According to the most popular version of the story, during the 1945 festival of Los Gigantes (a giant paper mâché puppet parade), locals were looking to stage a brawl to get some attention. They happened upon a vegetable cart nearby and started hurling ripe tomatoes. Innocent onlookers got involved until the scene escalated into a massive melee of flying fruit. The instigators had to repay the tomato vendors, but that didn't stop the recurrence of more tomato fights—and the birth of a new tradition.
Fearful of an unruly escalation, authorities enacted, relaxed, and then reinstated a series of bans in the 1950s. In 1951, locals who defied the law were imprisoned until public outcry called for their release. The most famous effrontery to the tomato bans happened in 1957 when proponents held a mock tomato funeral complete with a coffin and procession. After 1957, the local government decided to roll with the punches, set a few rules in place, and embraced the wacky tradition.
Though the tomatoes take center stage, a week of festivities lead up to the final showdown. It's a celebration of Buñol's patron saints, the Virgin Mary and St. Louis Bertrand, with street parades, music, and fireworks in joyous Spanish fashion. To build up your strength for the impending brawl, an epic paella is served on the eve of the battle, showcasing an iconic Valencian dish of rice, seafood, saffron, and olive oil.
Today, this unfettered festival has some measure of order. Organizers have gone so far as to cultivate a special variety of unpalatable tomatoes just for the annual event. Festivities kick off around 10 a.m. when participants race to grab a ham fixed atop a greasy pole. Onlookers hose the scramblers with water while singing and dancing in the streets. When the church bell strikes noon, trucks packed with tomatoes roll into town, while chants of "To-ma-te, to-ma-te!" reach a crescendo.
Then, with the firing of a water cannon, the main event begins. That's the green light for crushing and launching tomatoes in all-out attacks against fellow participants. Long distance tomato lobbers, point-blank assassins, and medium range hook shots. Whatever your technique, by the time it's over, you will look (and feel) quite different. Nearly an hour later, tomato-soaked bombers are left to play in a sea of squishy street salsa with little left resembling a tomato to be found. A second cannon shot signals the end of the battle. | Ki dobta azt az első végzetes paradicsomot, amely a La Tomatina forradalom kitöréséhez vezetett? Senki sem ismeri az igazságot. Történhetett egy kezelhetetlenné vált Franko-ellenes felkelés, vagy akár egy karnevál idején is. Az anekdota legnépszerűbb változata szerint 1945-ben, a Los Gigantes fesztivál (felvonulás nagy papírmasé figurákkal) idején a helybéliek némi csetepatét akartak szervezni, hogy felhívják magukra a figyelmet. Egy közeli zöldséges autóhoz értek és elkezdték hajigálni az érett paradicsomokat. Az érintetlen nézők is belekeveredtek, így a jelenet jókora tumultussá vált a sok röpködő paradicsommal. A felbujtóknak meg kellett téríteniük az eladók kárát, ami azonban nem volt hatással további paradicsom csaták ismételt megrendezésére - és egy új hagyomány megszületésére. Egy kezelhetetlen eszkalációtól félve a hatóságok az 50-es években tiltások sorát vezették be, lazították fel, majd helyezték ismételten érvénybe. 1951-ben a törvény ellen fellázadó helyieket börtönbe vetették, amíg a közfelháborodás szabadon bocsátásukat nem követelte. A paradicsom korlátozások elleni leghíresebb arcátlanság 1957-ben történt, amikor a támogatók egy teljes látszat paradicsom temetést rendeztek, koporsóval és gyászmenettel. 1957-et követően a helyi kormány elfogadta a változásokat, érvénybe helyezett néhány szabályt, és elismerte a furcsa hagyományt. Noha a paradicsomok központi szerepet játszanak, egy hétig tartó ünnepi események vezetnek a záróeseményhez. Ez Bunol védőszentjeinek, Szűz Máriának és Szent Louis Bertrand-nak az ünneplését jelenti, az örömteli spanyol hagyomány szerint utcai parádékkal, zenével és tűzijátékkal. A közelgő csetepatéhoz erőre van szükség, melynek megszerzéséhez egy óriási paellát tálalnak a csata előestéjén, amely egy rizsből, tengeri herkentyűkből, sáfrányból és olivaolajból álló valenciai ételkülönlegesség. Manapság néhány rendszabály van érvényben ezzel az egyébként szabad fesztivállal kapcsolatban. A szervezők elmentek odáig, hogy az évente megrendezett esemény céljaira egy különleges, ízetlen paradicsomfajtát termesztenek. Az ünnepi események 10 óra körül kezdődnek, amikor is a résztvevők azért versenyeznek, hogy egy bekent oszlop tetején rögzített sonkát elkapjanak. A nézők vízzel locsolják a versenyzőket, miközben az utcákon énekelnek és táncolnak. Amikor a templom harangja delet üt, paradicsommal megrakott teherautók jönnek a városba, mialatt a "To-ma-te, to-ma-te" kántálás fokozatosan felerősödik. Ezután egy vízágyú megnyitásával megkezdődik a központi esemény, ami zöld utat jelent a paradicsomok megsemmisítéséhez és ismerős résztvevők elleni teljes erőbevetéssel járó támadásokban való dobálásához. Hosszú és magas paradicsomdobások, közeli merényletek és középtávú görbe dobások. Bárhogy is nézzen ki az Ön technikája, az idő végeztével Ön máshogy fog kinézni (és máshogy fogja magát érezni). Majd egy órával később a paradicsomba áztatott bombázókat hagyják játszani a latyakos utcai szószban, akik már kevés paradicsomra hasonlító valamit találnak. Egy második vízágyú lövés jelzi a csata befejeztét. |