Ki dobta azt az első végzetes paradicsomot, amely a La Tomatina forradalom kitöréséhez vezetett? Senki sem ismeri az igazságot. Történhetett egy kezelhetetlenné vált Franko-ellenes felkelés, vagy akár egy karnevál idején is. Az anekdota legnépszerűbb változata szerint 1945-ben, a Los Gigantes fesztivál (felvonulás nagy papírmasé figurákkal) idején a helybéliek némi csetepatét akartak szervezni, hogy felhívják magukra a figyelmet. Egy közeli zöldséges autóhoz értek és elkezdték hajigálni az érett paradicsomokat. Az érintetlen nézők is belekeveredtek, így a jelenet jókora tumultussá vált a sok röpködő paradicsommal. A felbujtóknak meg kellett téríteniük az eladók kárát, ami azonban nem volt hatással további paradicsom csaták ismételt megrendezésére - és egy új hagyomány megszületésére.

Egy kezelhetetlen eszkalációtól félve a hatóságok az 50-es években tiltások sorát vezették be, lazították fel, majd helyezték ismételten érvénybe. 1951-ben a törvény ellen fellázadó helyieket börtönbe vetették, amíg a közfelháborodás szabadon bocsátásukat nem követelte. A paradicsom korlátozások elleni leghíresebb arcátlanság 1957-ben történt, amikor a támogatók egy teljes látszat paradicsom temetést rendeztek, koporsóval és gyászmenettel. 1957-et követően a helyi kormány elfogadta a változásokat, érvénybe helyezett néhány szabályt, és elismerte a furcsa hagyományt.

Noha a paradicsomok központi szerepet játszanak, egy hétig tartó ünnepi események vezetnek a záróeseményhez. Ez Bunol védőszentjeinek, Szűz Máriának és Szent Louis Bertrand-nak az ünneplését jelenti, az örömteli spanyol hagyomány szerint utcai parádékkal, zenével és tűzijátékkal. A közelgő csetepatéhoz erőre van szükség, melynek megszerzéséhez egy óriási paellát tálalnak a csata előestéjén, amely egy rizsből, tengeri herkentyűkből, sáfrányból és olivaolajból álló valenciai ételkülönlegesség.

Manapság néhány rendszabály van érvényben ezzel az egyébként szabad fesztivállal kapcsolatban. A szervezők elmentek odáig, hogy az évente megrendezett esemény céljaira egy különleges, ízetlen paradicsomfajtát termesztenek. Az ünnepi események 10 óra körül kezdődnek, amikor is a résztvevők azért versenyeznek, hogy egy bekent oszlop tetején rögzített sonkát elkapjanak. A nézők vízzel locsolják a versenyzőket, miközben az utcákon énekelnek és táncolnak. Amikor a templom harangja delet üt, paradicsommal megrakott teherautók jönnek a városba, mialatt a "To-ma-te, to-ma-te" kántálás fokozatosan felerősödik.

Ezután egy vízágyú megnyitásával megkezdődik a központi esemény, ami zöld utat jelent a paradicsomok megsemmisítéséhez és ismerős résztvevők elleni teljes erőbevetéssel járó támadásokban való dobálásához. Hosszú és magas paradicsomdobások, közeli merényletek és középtávú görbe dobások. Bárhogy is nézzen ki az Ön technikája, az idő végeztével Ön máshogy fog kinézni (és máshogy fogja magát érezni). Majd egy órával később a paradicsomba áztatott bombázókat hagyják játszani a latyakos utcai szószban, akik már kevés paradicsomra hasonlító valamit találnak. Egy második vízágyú lövés jelzi a csata befejeztét.